kedves Filmbarát,

Tarr Béla 2011-ben bejelentette, hogy több filmet nem készít. Ezt azonban senki nem hitte el 100%-ban, már csak azért sem, mert a meghatározó művész és gondolkodó, a "tornacipős" "értelmiségi" továbbra is jelen volt. Most azonban, hogy immár tényszerűen végleges, hogy nem készít többé filmeket, az egész életművére másképpen tekintünk, valahogy…

Ezen a ponton azonban Tarr Béla (személye és művészete egyaránt) meglep minket.
Többen azt tapasztaltuk, hogy filmjei most tárulnak fel talán teljes mélységükben. Úgy értve, másképp látjuk ma azokat a filmeket, amikre eddig úgy tekintettünk, mint régóta kész, ismert, sőt, közismert művekre, melyek "már megvoltak" nekünk és mindenkinek...

Egyikünk a minap megnézte Sátántangót, majd elkezdett áradozni róla, hogy "de hiszen ez egy óriási film!"...
Most látta először :) 2026 januárjában...

Hamar kiderült, hogy mások is, többen is így vannak vele: még nem nézték meg… az ismert és pszichológiailag 'érthető' okból kifolyólag – gondolunk itt a film hosszára, ami 7 óra 19 perc, és ami lehetetlen küldetés színében tünteti fel a filmnézést… (annak ellenére, hogy ma egy átlagember kb. ennyi időt tölt naponta képernyő előtt :)).

Bár ez az ok érthető és racionális, a valóság ennek az ellenkezőjét igazolja: a Sátántangó, ha bármikor megállíthatjuk, úgy, ahogyan egy könyvet olvasva is szüneteket tart az ember, maximálisan "nézhető"... Sőt, letehetetlen "letenni", mármint, abbahagyni...
Utólag pedig az a fura érzés tölti el az embert, hogy vissza akar menni oda...
Nem, nem a telepre, ahol a film játszódik..
Nem, nem a filmben szereplő emberek közé..
De mégis, visszamenni... "oda".. valahogy...
Utána nem tudsz, nem akarsz bármilyen filmet nézni, bármilyen zenét hallgatni...
Az egyetlen értelmes célt egy másik Tarr Béla film megnézése jelenti :)

Így merült fel egy virtuális Tarr Béla fesztivál "ötlete"...
ami egy közös filmnézés lehetne... online és lokálisan, komputeren.. tévéképernyőn...

És persze moziban, ha adják valamelyik filmjét!
például a Cirkóban...